A skandináv Hnefatafl táblajátékot valószínűleg a római háborús játék, ludus latrunculorumból (vagy ludus militumból) fejlődhetett tovább. A római játék a görög petteia átvételéből származott. A petteia sok görög vázán ábrázolták, és Nagy Sándor is kedvelte.
A skandinávok által űzött változatot a vikingek terjesztették el a kereskedelem és a megszállások által a Brit-szigeteken, Izlandon, Franciaországban, Németországban, Ukrajna területén és Grönlandon. Sok leletet találtak az ősi „otthonában”, Skandináviában, de számos változatáról találtak különböző leírásokat Észak-Európa többi részén. Angol nyelvterületen King's Table néven ismert.
A játékot csak a sakkozás szorította ki a XIII-XIV. századtól Európa-szerte. A hnefatafl váltotta a korábbi római játékot, majd a sakk lett népszerű a hnefatafl helyett, az játszották társadalom minden osztályában. Walesben és Lappföldön tablut néven (a tafl szóból) azonban továbbra is népszerű maradt, erről akad írásos emlék is a XVII. századból. Ezt a lapp (számi) népi játékot Carl von Linné az 1730-as években Lappföldön folytatott tanulmányútján ismerte meg, majd hozta magával.
Kisebb hanyatlás után a krími háború idején (XIX. sz.) ismét elterjedőben volt Hnefatafl játék.
A XX. században egyre több „fórumon” kapott nyilvánosságot, vált népszerűvé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése